2020. december 22-én, életének 65. évében hosszas betegség után elhunyt Francsics Miklós építész.
A Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának elvégzése után1978. szeptember 1-jén kezdett el dolgozni az Építésügyi Tájékoztatási Központban. Az ÉTK kiadványának, az Építésügyi Műszaki és Gazdasági Tájékoztatónak a felelős szerkesztője volt. A világ összes országából az ÉTK könyvtárába érkező építészeti folyóiratokból válogatta össze, fordította/ fordíttatta le, majd kivonatolta azokat a cikkeket, amelyek a hazai szakma érdeklődésére számot tarthattak. Szakmai utakat javasolt és szervezett európai nagyvárosokba: azok a városok voltak az úti célok, ahol érdekes és követendő városfejlesztések,illetve rehabilitációk valósultak meg. Az ÉTK után a magánvállalkozások következtek,az A.B Kft, a DEM Tanácsadó Iroda és az Iminfo Kiadó.
2009-től a portugál Consulgal cégnél dolgozott:nemzetközi környezetben a SkyCourt ( Liszt Ferenc Repülőtér) kivitelezésének műszaki ellenőri, illetve felelős műszaki vezetői feladatát látta el. Az utolsó néhány évet a Consulgal utódjánál, a Hungalnál, illetve a 3E-nél töltötte, műszaki ellenőri pozícióban. Felügyelte az Országos Mentőszolgálat állomásainak átépítését, a Balettintézet felújítását, az MTK Stadion felépítését, valamint Óbudán a Piac rekonstrukcióját, illetve a TVE Sportcsarnok átépítését.
Kiválóan beszélt angolul. A segítségével lefordított szövegek nem csak pontosak, de egyben elegáns megfogalmazásúak is lettek. Számítástechnikai tudása is kimagasló volt: minden olyan programot ismert és magas szinten használt, amire az irodai munkában szükség volt. Kollégáinak számos alkalommal tartott továbbképzést például az MS projekt program használatáról.
Akik ismerték, emlékezni fognak higgadt és nyugodt személyiségére, remek humorára, nyitottságára az újdonságok iránt.
Fájó szívvel búcsúzunk Miklós!
A PESTTERV Kft mély megrendüléssel tudatja, hogy Burányi Endre tájépítész mérnök, táj- és környezetrendezési szakmérnök, terület- és településrendezési vezető tervező, a Kft ügyvezetője, életének 66. évében türelemmel viselt hosszú betegség után 2021. február 10-én elhunyt.
Burányi Endrét a PESTTERV Kft saját halottjának tekinti. Munkatársunk és barátunk temetéséről később intézkedünk.
(1930 – 2021)
Csütörtökön életének 91. évében elhunyt Gergely István építész, belsőépítész, az egykori Magyar Iparművészeti Főiskola (MIF), a mai Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) egykori rektora, Munkácsy- és Moholy-Nagy-díjas, érdemes és kiváló művész - közölte a MOME pénteken az MTI-vel.
Gergely István 1930. május 21-én született Budapesten. 1953-ban végezte el a Magyar Iparművészeti Főiskolát, ahol mestere Kaesz Gyula volt, majd a KÖZÉPTERV munkatársaként kezdett dolgozni. 1953-tól kereskedelmi és idegenforgalmi létesítményeket tervezett, 1960 és 1982 között kiállítástervező volt. Magyarország hivatalos külföldi kiállításainak főépítészeként dolgozott.
Számos cikket, tanulmányt, közleményt, kritikát írt a környezetkultúráról, a kiállítás, a művészképzés témakörében. Főbb művei: Mai lakás, mai ízlés (1961), A kiállítás művészete (1979), A helyek világa a világ helyei (1983).
Gergely István 1982 és 1991 között volt az Iparművészeti Főiskola rektora. "Legendás vezetői korszaka hosszú távra meghatározta az egyetem szemléletét. Reformjai modern, mozgékony, gyors reagálásra képes európai dialektusú egyetemmé tették az iparművészeti főiskolát. Gergely István máig ható lendületet adott egyetemünknek, jóval megelőzve korát" - emlékezik egykori vezetőjére a jogutód MOME.
1964-ben Munkácsy Mihály-díjat kapott.
1980-ban érdemes művész cím
2007-ben Moholy-Nagy Díj kapott.
A Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Gergely Istvánt saját halottjának tekinti.
forrás: atv.hu/MTI; https://mome.hu/hu/hir/444/gergely-istvan-1930-2021
2020. december 27-én elhunyt Meditz László okleveles építészmérnök, mestertanár
Budapest, 1952. július 17. - Budapest, 2020. december 27.
Szakmai életrajza
1973-ban kapott üzemmérnöki oklevelet az Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola Magasépítési Szakán.
1973-tól az IPARTERV „B” irodáján dolgozott Janáky István műtermében, az ot töltött évei alatt először konstruktőrként majd társtervezőként dolgozott Janáky István mellett.
1979-ben diplomázott a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Kar Középülettervezési Tanszékén. A komplex és diplomatervét Török Ferenc konzultációjával készítette. Tervével a MÉSZ Diplomadíj pályázatán I. díjat nyert.
1982-84 között végezte el a MÉSZ Mesteriskola VII. ciklusát Janáky István vezetésével.
1988-ban lett a KIPTERV műteremvezetője.
1994-től a TTI Rt.-ben műteremvezetőként helyezkedett el.
1999 és 2002 között a MÉRTÉK Kft. vezető tervezőjeként tevékenykedett.
2002-től saját cégében dolgozott.
1979 óta volt tagja a Magyar Építőművészek Szövetségének. Alapító tagja a Magyar Építész Kamarának, amelyben 1996-2000-ig küldöttként tevékenykedett.
Oktatói tevékenysége
1980-82-ig a Farkasdy Zoltán vezette a BME Középülettervezési Tanszék külsős oktatójaként dolgozott.
1992-2002 között a Középülettervezési Tanszék Diploma Bizottságának volt tagja.
2002-2004 között ismételten a Középülettervezési Tanszék külsős oktatója.
2008-tól az Ipari Épülettervezési Tanszék óraadó munkatársa.
2019 Oktatói tevékenységéért az BME Építészmérnök Kar mestertanári címet kapott
Letölthető tartalmak:
Szomorúan tudatjuk január 4-én elhunyt Fejes Mária Anna magyar építészmérnök
(Budapest, 1931 – Budapest, 2021. január 04.)
1950-től - már az egyetemi tanulmányai alatt is - a Lakóépület-tervező Vállalatnál (LAKÓTERV) dolgozott, mint építész szerkesztő, 1958-1964 között mint építész tervező.
1961-1979-ig külső oktatóként építéstervezést oktatott a BME Építészmérnöki Lakóépület-tervezési Tanszékén és a Szerkezetépítő Mérnöki Kar Magasépítési Tanszékén.
1964-1979 között a Tervezésfejlesztési és Típustervező Intézet (TTI) munkatársa, vezető építész tervező és építész műteremvezető beosztásban.
1970-ben és 1980-ban Franciaországban 3-3 hónapig ösztöndíjasként szakmai tanulmányúton vett részt.
1979-1987-ig az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztériumban minisztériumi főmérnök.
1987 óta mint szellemi szabadfoglalkozású, vezető építésztervezőként dolgozott.
1997 óta Építész Kamarai tag.
1999-2005 között a Magyar Építőművész Szövetség titkára.
2005-től zsűritagként, különböző városokban, valamint a minisztériumi Központi Tervtanácsban vesz részt.
Szakterülete a lakóépülettervezés, gyermekintézmények, szociális intézmények, kereskedelmi- és vendéglátóipari létesítmények tervezése, funkcionális fejlesztése, kutatása volt.
Több megvalósult épülete van többek között Miskolcon, Tatabányán, Kazincbarcikán, Budafokon, nyaralóépületek Visegrádon, Sajkodon, Tihanyban stb.
Számos publikáció, külföldi előadás fűződik nevéhez.
Búcsúztatására és az urna elhelyezésére 2021. 02. 05-én, pénteken 15.00 órakor a Városmajori templomban kerül sor.
Szakmai búcsúztatást Bálint Imre DLA tartja.
Január 8-án elhunyt Tomay Tamás DLA, Ybl-, Pro-Architectura és Prima díjas építész
(Budapest, 1948. április 1. – Budapest, 2021. január 08.)
Elegáns, tiszta vonalú, egyszerű, természetes anyagokból készült épületek jellemzik munkásságát. Középületein, családi házain mindig tapinthatóak ezek az anyagok, a tégla, a kő, a fa és az üveg.
Véleménye szerint a környezethez való alkalmazkodás lényeges módja a jelen idejűség felismerése, hiszen bármely kapcsolódásnak ez elemi feltétele. Az a tapasztalata, hogy amikor a kép többet mutat, mint a megkomponáltság, akkor nyeri el a ház az "érvényességét".
Az egyszerűség természetes eleganciájával megtervezett, nyugodt, harmonikus épületei olyan inspiráló példái az illeszkedésnek és a környezettel folytatott párbeszédnek, ami csak keveseknél születik meg.
Az ÉME Mesteriskolájának oktatója, és az MOME Iparművészeti Egyetemen a leendő építészdoktorokat tanította, a Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia tagja.
forrás: https://www.primissima.hu/dijazottak/tomay-tamas/421/
A BME Urbanisztika Tanszék nyugalmazott egyetemi adjunktusa, településtervező, aranydiplomás építészmérnök 2020. december 22-én éjjel aludt el örökre.
2020. november 14-én elhunyt 88 éves korában Zalotay Elemér, a különleges egyedi terveiről ismert Svájcban élő magyar építész. (1932-2020)
1957-ben diplomázott a Műszaki Egyetemen, ahol megismerte Frank Lloyd Wright és Le Corbusier munkáit is. A Szalagház koncepcióján évekig dolgozott.
Számos helyen dolgozott, a Vasitervben (1965) tervezte ki a szombathelyi szputnyik-megfigyelőállomás és csillagvizsgáló épületét.
1929 Tiszaszalka - 2020 Debrecen
Idősb Kálmán Ernő 1929-ben, a Tiszaháton született. Édesapja falusi asztalosmester volt: „a műhely szelleme meghatározó volt életemben” – olvasható egy 2005-ben írott önéletrajzi összefoglalójában, amelyből az is megtudható, hogy a szülei papnak szánták gyermeküket. Ám – a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnök Karát elvégezve – építész lett, és pályakezdőként a debreceni tervezővállalatnál, a KELETTERV-nél, helyezkedett el, ahol 35 éven át alkotó építészként dolgozott.
„Debrecenben hamar jó (építész) társaságra találtam – olvasható az említett önéletrajzi dokumentumban –, Latinovits Zoltán és köre szellemi töltést adtak azoknak az időknek. Apósom is építész lévén a családi életet is az építészet hatotta át.” Fia, ifjabb Kálmán Ernő is építész lett, vele 1990-ben közös építészirodát is alapított, amelynek munkájában haláláig tevékenyen részt vett.
Közel hetven éves szakmai pályafutása alatt számtalan világi épületet – közintézményt, iskolát, társasházat, egyéni megrendelésre készült lakóházat, nyaralót tervezett –, de aligha kétséges, hogy számára a legfontosabbak az egyházi épületek voltak.
Kálmán Ernő egyházi épületei mindegyikén erőteljesen érzékelhető hitbéli elköteleződése. A legnehezebb időkben is megtartotta hitét és ellenállt a hatalom minden kísértésének. Mintegy tucatnyi templomot, valamint számos más egyházi intézményt tervezett – így gyermek- és idősotthont, egészségügyi ellátást nyújtó intézményt, egyházi óvodát és -iskolát.
Földi életének utolsó pillanatáig, 91 éves koráig dolgozott, utolsó napjaiban a Magyarországon elsőként megépült ökumenikus templomának, a bocskaikerti templomnak a megújítási tervén. De elkötelezettje volt a magyarságot őrző Geszterédi Aranyszablya ügynek, amelynek augusztusi emlékhelyavató ünnepségén még részt vett.
A Debrecen, Bolyai utcai református temploma felavatásának 40 éves évfordulóját már nem érhette meg, október 21-én hajnalban csendesen elaludt. A templomban november 15-én megnyíló kiállítás így az építészre, Kálmán Ernőre is emlékezik.
Életművéért 2019-ben, a köztársasági elnök „a magyar református templomépítészetet egyszerre liturgikus térkialakítású és funkcionális új épületekkel, valamint számos műemlék templom rekonstrukciójával gazdagító, magas színvonalú munkája elismeréseként” a Magyar Arany Érdemkereszttel tüntette ki.
Temetése 2020. november 6-án 11 órakor a Nyíregyházi Északi temetőben lesz.
Társaságszerető, vidám ember volt, emlékét megőrizzük!
Letölthető tartalmak: